Két teljesen különböző életút, identitás, hitélet, ami emberileg nézve lehetetlen, hogy egyszer valahol összetalálkozhasson, mégis ebben a fejezetben azt követhetjük végig, hogy Isten hogyan hidalja át az összeférhetetlen szakadékokat e két ember életében.
A mostani társadalmi jelenségeket nézve és vizsgálva eltűnőben van a lelki életet komolyan megélők száma és hatása. Annyira eltűnnek, vagy átértékelődnek az isteni normák az emberek életében, hogy a világunk teljesen kifordult önmagából, így történhet meg az velünk, hogy az abnormális válik szép lassan normálissá és nem fordítva.
Az egyházban Isten gyermekei élnek, minden hibájukkal és bűneikkel együtt, semmiben sem különböznek a többi embertől, csak abban az egyben, hogy azért gyűlnek össze, vasárnaponként istentiszteletre, hétköznap ima vagy bibliaórára, mert ők kíváncsiak arra, hogy mit akar nekik elmondani az Isten az életükről! Meghallgatják, befogadják és megcselekszik mindazt, amit Isten kér, tanácsol és javasol nekik, vagyis próbálnak az Ige értékrendje szerint élni a hétköznapokban, a munkahelyükön úgy dolgozni, otthon úgy nevelni a gyermekeiket.
Általános elvárás, hogy a modern ember számára legyen az természetes, hogy különböző népekkel és nemzetekkel, összekeveredve együtt éljenek, hogy idegen lelkű, szellemiségű, vallású népek és nemzetek jelenléte miatt, adják fel észrevétlenül az identitásúkat a megtartó múltjukat, avíttnak tartsák az ősök hitét és szellemi örökségét.
Augusztus 20-ai ünnepi istentisztelet. Igét hirdet Balla Barna, Málnás község (Székelyföld) lelkipásztora.
