Az elmúlt héten Kárpátalján voltunk és adtuk át a kinti óvodásoknak a karácsonyi ajándékokat. Az ünnepség, a közös éneklés és imádkozás után az egyik vezetőnővel külön is beszélgettünk. Arra a kérdésre, hogyan bírják a háborús helyzetet, azt válaszolta: hálaadással és örömmel a szívükben. Hogyan lehetne hálás valaki egy ilyen élethelyzetben, amikor a férje három éve nem lépett ki az utcára, amikor az óvodájában alig van már gyerek, amikor állandóan vészhelyzet van körülötte, szegények, elesettek és reménytelenek? Mert ők kint is azt látják ám, ennek így soha nem lesz vége.
