Lectio: János 9,13-34 Az élet, a történelem visszaigazolása, hogy amilyen vermet ásunk a másiknak, mi is olyanba fogunk beleesni egyszer, legközelebb majd minket tipornak el, minket közösítenek ki és fognak pengeélre állítni. És mikor majd elmúlik az eufória, a siker mámora – ahogyan az lenni szokott -, ilyenkor jön a kijózanító valóság és akkor bennünket is úgy sodornak el, mint ahogyan mi tettük annak előtte a másikkal. Az elmúlt héten ott hagytam abba, hogy csak egyetlen egy valaki van, aki még ilyenkor is felfigyel arra, hogy ki az, aki egyedül marad, támogatásra, megerősítésre és gyámolításra szorul.
