Mészáros Károly 18 évig volt igazgató Alsóörsön. Ezen időszak alatt az iskola létszáma közel 50 százalékkal emelkedett. Egyik legfontosabb eredményének tartja, hogy vezetése alatt békében, eredményesen dolgozott az iskola valamennyi dolgozója.
– Mikor és kinek a hatására döntötte el, hogy a pedagógus hivatást választja? Soha nem bánta meg?
– Mindig szerettem és tudtam emberekkel bánni, szót érteni. Érdekelt a régészet és a jogi pálya is, de végül a pedagógus hivatás mellett döntöttem. Abban hogy a testnevelés szakot választottam, talán középiskolai testnevelő tanárom sportszerető élete volt rám hatással. Először a Győri Tanítóképzőben végeztem testnevelés-pedagógiai szakon, majd Pécsett szereztem testnevelő tanári diplomát. Később atlétika, labdarúgás és kézilabda edzői szakot is végeztem. Az 1978-as pedagógus pályakezdés pillanatától izgatott az igazgatói feladat. Ha tudnám, hogy olyan helyen fejezem be pedagógus pályafutásomat, akkor újra úgy döntenék, hogy pedagógus leszek.
– Alsóörs előtt hol dolgozott? Hogyan emlékszik vissza azokra az időkre?
– Mindig is Veszprém megyében végeztem a pedagógusi munkámat. 1978-ban Ugodon kezdtem, majd Káptalanfán, ezt követően Nagyvázsonyban, majd 1985-ben kerültem Balatonfüredre. 1990-ben, a rendszerváltáskor lettem először igazgató Tihanyban, majd Pécselyen és 2004-től Alsóörsön. Ez 32 évi igazgatói szolgálat. Közben közoktatásvezetői vizsgát tettem és mesterpedagógusként fejeztem be pályafutásomat. A mostani kinevezésem még 2024-ig volt érvényben, de úgy éreztem, fiatalítani kell a vezetői poszton. Sosem gondoltam volna, hogy egy betöltött pozícióról nehezebb lemondani, mint azt megszerezni.
– Milyen tervei voltak, mint intézményvezető? Ha jól tudom még az is felmerült abban az időszakban, hogy bezárásra kerül az alsóörsi iskola.
– Amikor idekerültem, egy gyönyörű iskola fogadott, kedves gyerekekkel, munkájukat szerető pedagógusokkal és egy fiatal, segítőkész polgármesterrel. Mivel egy másik kis iskolából jöttem, értettem a lényegét az iskolavezetésnek. Kezdetben összevonásra került az iskola és az óvoda, majd Általános Művelődési Központként működtünk. Az alacsony tanulói létszám és az ezzel összefüggő törvények változásai miatt a 2010-es évek elején veszélybe került az iskola fennmaradása. Akkor az önkormányzat pozitív hozzáállása mentette meg az intézményt. Igaza volt Deák Ferencnek, mikor azt mondta, ha egy mellény rosszul van begombolva, újra kell gombolni. Így történt, amikor kézilabda utánpótlásközpont lettünk, és amikor a református egyházi iskola mellett döntöttünk. A legnagyobb eredmény az, hogy az iskola a mai napig életképes és sikeres. 2004-ben, mikor Alsóörsön igazgatóvá választottak, 98 fő tanuló volt, most 140 gyermek kezdi meg szeptemberben a tanévet. Ez a jelentős létszámemelkedés köszönhető elsősorban a kézilabda sikereknek és az iskola növekvő jó hírnevének. 129 győztes kupát őrzünk a vitrinben és hangyaszorgalommal építjük az egyházi iskolánkat.
– Nyilván sok kellemes emlék fűződik az elmúlt években az iskolához. Ki lehet egyet emelni? Ha igen, akkor az melyik lenne?
– A legbüszkébb arra vagyok, hogy amire létrehozták ezt az iskolát, azt a feladatot jól ellátja. Értelmileg és érzelmileg felkészíti a gyerekeket a továbbtanulásra. Tanulóink szépen helytállnak választott középiskolájukban. Egyik legfontosabb eredménynek tartom, hogy vezetésem alatt békében, eredményesen dolgozott az iskola valamennyi dolgozója.– A tanévzárón több elismerést is kapott. Milyen érzésekkel vette át ezeket a díjakat?– Az elismeréseket köszönöm, jó érzéssel, örömmel fogadtam. Azt kívánom minden pedagógusnak, hogy ilyen szép búcsúztatásban legyen része. Még egy évig maradok sporttanácsadóként, úgy érzem lesz feladatom. Nyugdíjasként jóval kisebb felelősséggel továbbra is szeretnék kötődni Alsóörshöz, hiszen „Alsóörs vár, marasztal, visszavár”.
Szendi Péter
