Ki akarna arra gondolni, hogy elvétetik tőle az életének eddigi természetes közege, jóléte, egészsége, biztonsága, családja, megélhetése ad abszurdum, ami ott be is következett a hazája. És nincs tovább, nem lehet úgy tovább élni, ahogyan eddig éltünk, nem lehet tovább úgy gondolkodni, ahogyan eddig gondolkodtunk. Tudom, hogy furcsa és ijesztő ez a gondolat és ezzel senki, én sem szeretek szembenézni, de testvéreim, az ige arról beszél, hogy Istennek nem kell a végletekig tűrnie azt, hogy az ember nem vesz róla tudomást, hogy nem veszi komolyan Isten figyelmeztetését, ignorálja Isten szavát és jeleit az életéből. Mindezek nagyon is aktuális kérdésnek, mert Európában ezernyi jelét láthatjuk annak a ténynek, hogy az eddig berendezett és megélt társadalmi struktúrák, ideológiák, nemzetiségi összetételek a megszűnés és felbomlás küszöbén állnak.
