Hogyan lássuk, éljük és értékeljük a holnapot, a jövendőnket Jézus szerint? Még remélem eléggé élénken él bennünk a nagyheti történet epizódjai, amikor is Jézus az egész passió elszenvedése alatt, valami elképesztő – és mondjuk ki-, emberfeletti nyugalommal tekint előre és viseli el az események alakulását. Jézus miért nem aggódik, miért nem esik kétségbe, miből és honnan merít erőt? Ennek a kérdésnek megválaszolása ma többszörösen is aktuális lehet a számunkra, hiszen ma sajnos olyan korszakban élünk, amelyre nem lehet nem aggódva, nem félve tekinteni. És ezt az állításomat akkor is fenntartom, ha a világ, az életünk jelenlegi helyzetét ma persze különösen is, mindenki a maga érdekei szerint próbálja felnagyítani vagy éppen lekicsinyíteni. Ha egy kicsit reálisan is nézünk a világra, hazánkra, a hétköznapokra, akkor láthatjuk: olyan palackokból húztuk ki a képzeletbeli dugókat, amelyek csak úgy maguktól nem fognak többé oda visszamenni. Minden reális ember tudja, hogy nem fog holnaptól helyreállni a béke Közel-Keleten, nem fog egyik napról a másikra megszűnni a háborús fenyegetettség a világban. Nem fognak holnap reggel a kampány végén békejobbot nyújtani itthon egymásnak feszülő ellenfelek, sem az egész országot felperzselő politikai pártok, vagyis az áhított béke, nyugalom, megbocsátás nem fog holnaptól ránk köszönni. De hát akkor mi lehet a megoldás, hol és hogyan lehet azt megtalálni?
