A Somlyó hegy déli oldalán terül el Alsóörs község immár évszázadok óta. A település elnevezése az Örs személy- vagy nemzetségnévből (törzsnévből) keletkezhetett magyar névadással.

A történeti Zala vármegye északkeleti szegletében elterülő Örs nevű föld feltehetően magába foglalta a korabeli Felső- és Alsóörs valamint Lovas község területét is. Amikor a XIII. század közepén, második harmadában már két részre oszlott az Örs nevű föld. 1272-ben már beazonosítható Alsóörs; ugyanakkor, még a XVI-XVII. században is gyakran Zalavégörsnek nevezik mindkét települést.

Az Árpád korban, a korai királyi vármegyerendszer idején a várispánságokat ellátó népek, udvarnokok, tárnokok stb. lakták, majd annak bomlása után a község területét egyházi intézmények (a veszprémi káptalan, a Bakonybéli bencés apátság) és helybéli kisebb nemesi családok birtokolták egészen a XIX. század közepéig. 

A falusi népesség – jobbágyok és kisnemesek – fő megélhetési forrása a szőlőtermesztés, a borkészítés volt. Az egyéb mezőgazdasági ágak mellett jelentős szerepet játszott a későbbiekben a kőbányászat és a halászat is. 

A mohácsi csatavesztés és Buda megszállása után, az ország három részre szakadásával Alsóörs az ún. hódoltsági sávba tartozott. Lakossága egyaránt adózott a magyar és török földesuraságoknak. 

A katolikus egyház megújítását célzó lutheri tanok már az 1520-as 1530-as években hatottak a Dunántúlon. A lutheri tanítás Pápán az 1531-ben alapított kollégiumban honosodott meg. A reformáció elterjedésében a nagybirtokosoknak, a nemesi községeknek, várkapitányoknak mint földesuraknak, a református egyház támogatóinak meghatározó szerepük volt. A történeti hagyomány a Balaton környékének reformálását enyingi Török Bálint és Nádasdy Tamás szA Somlyó hegy déli oldalán terül el Alsóörs község immár évszázadok óta. A település elnevezése az Örs személy- vagy nemzetségnévből (törzsnévből) keletkezhetett magyar névadással. A történeti Zala vármegye északkeleti szegletében elterülő Örs nevű föld feltehetően magába foglalta a korabeli Felső- és Alsóörs valamint Lovas község területét is. Amikor a XIII. század közepén, második harmadában már két részre oszlott az Örs nevű föld. 1272-ben már beazonosítható Alsóörs; ugyanakkor, még a XVI-XVII. században is gyakran Zalavégörsnek nevezik mindkét települést. Az Árpád korban, a korai királyi vármegyerendszer idején a várispánságokat ellátó népek, udvarnokok, tárnokok stb. lakták, majd annak bomlása után a község területét egyházi intézmények (a veszprémi káptalan, a Bakonybéli bencés apátság) és helybéli kisebb nemesi családok birtokolták egészen a XIX. század közepéig. A falusi népesség – jobbágyok és kisnemesek – fő megélhetési forrása a szőlőtermesztés, a borkészítés volt. Az egyéb mezőgazdasági ágak mellett jelentős szerepet játszott a későbbiekben a kőbányászat és a halászat is. A mohácsi csatavesztés és Buda megszállása után, az ország három részre szakadásával Alsóörs az ún. hódoltsági sávba tartozott. Lakossága egyaránt adózott a magyar és török földesuraságoknak. A katolikus egyház megújítását célzó lutheri tanok már az 1520-as 1530-as években hatottak a Dunántúlon. A lutheri tanítás Pápán az 1531-ben alapított kollégiumban honosodott meg. A reformáció elterjedésében a nagybirtokosoknak, a nemesi községeknek, várkapitányoknak mint földesuraknak, a református egyház támogatóinak meghatározó szerepük volt. A történeti hagyomány a Balaton környékének reformálását enyingi Török Bálint és Nádasdy Tamás személyéhez köti. A sárvári Nádasdy várban és a hagyomány szerint a Balaton-felvidéken is tevékenykedő Dévai Bíró Mátyás volt az első reformátor.emélyéhez köti. A sárvári Nádasdy várban és a hagyomány szerint a Balaton-felvidéken is tevékenykedő Dévai Bíró Mátyás volt az első reformátor.