Hogyan győzhetjük le a félelminket? A téma aktualitását, nemcsak az határozza meg, hogy ez a kérdés mindenkit érint és érdekel, hanem az tény, hogy e mai vasárnapon emlékezzünk meg az I. és II. világháborús hőseinkről, akik legyőzve a félelmüket hazánkért, nemzetünkért feláldozták az életüket.
Szeretnénk elkérni azt személyre szabott áldó Igét, amelynek megértése és megélése meghatározhatja a még előttük álló jövendő életet. Nem túlzás tehát kimondani, legalább annyira fontos állomása lehet ez az alkalom az életüknek, mint az iskolában a ballagás, később az érettségi, a diplomaosztó, hiszen mindezek utána egyfajta új, más minőségi élet kezdődik el, mint ami annak előtte volt.
Még ha a kezeimmel nem is feszítettem keresztre ezt a Jézust, akkor is az Istentől elszakadt életemmel, a bűneimmel én miattam is meg kellett halnia neki.
Egy olyan személyről fogunk beszélni, aki egy óriási kerülőúton keresztül, sok szenvedés árán járta be a maga ösvényét. Tanuljunk ennek az embernek a hibáiból, mert az okos ember más kárán tanul. Többszörösen bajba sodorta önmagát és másokat is, megkeményedett a szíve és bár tudta mit is szeretne az Isten az életével, ő többször is szembe ment ezzel az akarattal mindaddig, amíg Isten bele nem kényszerítette az által eltervezett és elkészített útra. Ám addigra mire ez bekövetkezett annyira megkeményedett a lelke, annyira keserű és cinikus lett, hogy már annak sem tudott örülni.
A szeretet türelmes, jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik és nem fuvalkodik fel. Ilyen az újszülöttjét karjaiban tartó édesanya szíve és lelke. Türelmes, jóságos, mindenét kész odaadni a gyermekéért és ezért nem kér fizetséget, nem vár viszonzást. Adja mindezt önmagából árad belőle, attól a pillanattól, hogy a megszületett gyermekét odaadják neki, elfelejti a fájdalmat, a nehézségeket a szenvedéseket, mert az odaadás, az anyai szívben lévő szeretet, mindent felülír. Az anyai szív testvéreim, ezért képes arra, amire csak az Isten képes, nemcsak a pillanatnyi érzelmei alapján látja, ítéli meg a gyermekét, hanem képes túllátni az éppen aktuális helyzeten, gondon, problémán és bármit is tesz a gyermeke, ő soha nem mond le róla.
Lehet úgy templomba járni, lehet úgy igét hallgatni, lehet úgy egy hívő közösségnek a tagja lenni, hogy közben hitetlenség, sőt engedetlenség, tagadás van a szívben.
Nikodémus előtt is világossá lett, hogy ez a Jézus nem egy szokványos rabbi, nem egy átlagos tanító, ám azt felfogni, elhinni, hogy Ő Isten Fia, a megváltó, ez már sok, ez nem fért bele az ő fejébe sem, mint ma is sokaknak. A szíve vágya, hogy jobban megismerje ezt a Jézust, a kíváncsisága hajtotta, motiválta őt, de a hit és bizonyosság, ami meggyőzhet engem a magam hitében, világképemben és látásomban, hogy ez a Jézus valóban a mennyből jött és Isten Fia, na ez még nagyon messze állt tőle.
Ez a címmeghatározás arra vonatkozik, hogy egyes emberek hogyan találhatnak el Istenig, a kegyelem megtapasztalásáig, hogy megy végbe az életükbe az a mindent felülíró folyamat, amit istenélménynek, megtérésnek szoktunk nevezni. Azért színes és izgalmas ez a téma, mert azt láthatjuk a Bibliában is, hogy különböző más és más úgynevezett istenélményben volt része Mózesnek, mint Áronnak, Noénak, mint Illésnek, Péternek, mint Pálnak. Másként meséli el ezt fajta megtapasztalását Ady és Dsida Jenő az istenes költészetében. Másként mondják el ugyanazt az élményt, a maiak is Ákos vagy éppen Mező Misi, Gera Zoli vagy Jürgen Klopp, aki minden meccse előtt a kispadon imádkozik az ő Jézusához.
Fontos személyesen meggyőzetnünk arról, hogy Jézus tényleg feltámadt és ma is él.
Az idei hittan tábor témája Imádságok a Bibliában, ifiknek: Az én ösvényem. Gyertek, várunk szeretettel!
