Adventi alkalmaink (november 25. – december 1.)
Készülődjünk együtt az adventre! Sok szeretettel várunk mindenkit!
Készülődjünk együtt az adventre! Sok szeretettel várunk mindenkit!
Az Istennel való kapcsolatunk az, amelyik minden mást, a csodák átélésének lehetőségét is meghatározza. Hadd áruljam el, nincsenek gyógyító háromszögek és percek, ahol kötelező érvényű gyógyításoknak a helye van. Nincsenek kötelező érvényű receptek, amelyeket ha valaki betart és engedelmes lesz, akkor ott gyógyulnia kell. Naámánnak még kell az a harag, hogy kitisztuljon az élete és képes legyen megtenni azt, amit tőle kér az Isten. Merjünk haragosak lenni mi is! Merjük kiadni az érzéseinket!
Naámán mint jó katona és stratéga rájött, ha hagyja magát vezetni, akkor közelebb kerülhet a megoldáshoz. Ám ehhez az kell, hogy miközben én ezt átélem, egyidejűleg Isten is kezdjen el értem munkálkodni. Hogyan mehet végbe ez a megtisztulás bennem? Naámán a gyógyulás útján 3.
Az elmúlt alkalommal egy izgalmas embernek az életútját kezdtük el követni, akiről azt írta a Szentírás: erős, hős ember volt, de bélpoklos lett. Arám hadseregének főparancsnoka Naámán egy reggel arra ébredt, hogy a testén megjelentek a halálos kór jegyei. Megtörténhet ez velem is? – tettük fel a kérdést, és egyértelműen oda kellett eljutnunk, hogy igen ez a régi történet akár velünk is megtörténhet szinte szóról szóra is. Ma egy másik aspektusból szeretném ezt a történetet megvilágítani: miért pont velem történik meg mindez? Miért nem másokkal, a kevésbé vitéz, erős és megbecsült emberekkel. Ilyenkor egy pillanat alatt morális kérdést csinálunk ebből a helyzetből, miért nem olyannal történik meg mindez, aki megérdemli. Miért pont Naámán, miért pont én?Naámán gyógyulásának útja 2.
Ki is volt ez a Naámán? Tekintélyes, tisztességes ember, akit mindenki tisztelt és szeret, még a rabszolgája is aggódva keresi annak a megoldását, hogy gyógyulhatna meg betegségéből, ez azért sok mindent elárul róla. Naámán története alapvető emberi érzésekről beszél, olyan dolgokat fed fel előttünk, amiben mi is élünk, bármikor mi is belekerülhetünk. Jól megy az életem, erős vagyok, sikeres talán sok mindet elértem, amiért tisztelnek, sokan szeretnek, ám egy reggel azt veszem észre magamon, hogy valami megváltozik és mindaz ami eddig volt, amire oly büszke voltam, amit szerettem, amiért dolgoztam és küzdöttem, minden megváltozik. Velem ez megtörténhet? Mit tehetünk ezzel az érzéssel, élethelyzettel? Mit tett Naámán, hogyan indult el a gyógyulás útjára?
Arról szeretnék bizonyságot tenni a felolvasott ige alapján, hogy én milyennek látom és tapasztalom az Atya szívét. Hogyan szeret bennünket, miért így szeret minket, mit miért cselekszik úgy, ahogyan sokszor tesz, mit is jelent az a megfogalmazása zsoltárosnak, hogyan értendő: „A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” 103. Zsolt 13.
A régi elmúlik és újjá lesz minden az ige szerint, mert el kell múlnia mindannak, amit a bűn már megfertőzött ebben a világban. Ez egy olyan axióma, ami a mi emberi életünktől teljesen függetlenül egyszer be fog következni, csak az ideje a kérdés. Mégis azt látom, tapasztalom, hogy úgy kezeljük legtöbbször ezt a kérdést, mintha nem lenne és nem tudnánk róla.
Jézus gyermekei ott lesznek majd, ahol ő is van! Ez egy óriási reménysége az életünknek, hogy nem egy temetőben záródik le a magunk kis élete, hanem folytatódhat egy másik minőségben, egy másik helyen. Ám odaát különbség lesz az élethelyszínek között, van tehát a menny és a pokol.
Mikor lesz vége a háborúknak, az éhínségnek, annak a sok égbe kiáltó gonoszágnak, amire az ember képes ezen a földön? És ami talán a legizgalmasabb, mikor lesz vége az én életemnek? Mindannyiunkat érintenek, foglalkoztatnak ezek a kérdések még akkor is, ha leginkább kerüljük ezt a témát, nem szeretünk ezekkel foglalkozni.
Miután Jézus elmondja a panaszait a farizeusi vallásosság képmutatásairól, következik a még eddigieknél is fájdalmasabb jézusi prófécia, amely a szentváros pusztulását jövendöli meg. Isten addig kell, addig szimpatikus az embereknek, amíg más életéről mond ki igazságokat, ám amikor elkezd az enyémről velem beszélgetni, akkor már sokan meghátrálnak és nem hiszik el, hogy Jézusnak a jövőről elmondott igéi beteljesednek és igazzá lesznek az ő életükben is. Ők, az akkoriak, az ott állók nem hitték el, hogy Jézus miért panaszkodik, miért mond ilyen félelmetes dolgokat, talán még fel is háborodtak, miért ijesztget bennünket ez a Jézus. Ám ez nem változtatott a sorsukon, minden szó beteljesedett a jézusi próféciából.