az én ösvényem

Mindenkinek meg van a maga ösvénye, amin végig kell mennie, ahhoz, hogy elérkezhessen a keskeny kapu tisztására. Jézus ott vár bennünket, hogy átléphessünk a keskeny útra, ahol már Isten szerint is biztonságban lehet az életünk. Ám addig – és sajnos a legtöbbünk élete ezt igazolja –, hosszú utat, sokszor kerülőutakat kell megtennünk. Mert lekanyarodunk a nekünk kijelölt ösvényről, mert eltévedünk, mert tudatosan visszafordulunk, mert úgy gondoljuk, hogy majd mi lerövidítjük azt. És ezért igaz lesz a mi életünkben is, hogy nem az egyenes, nem a rövidebb, hanem a sokkal hosszabb, nehezebb és kínokkal teli kerülőúton érünk el a célunkig.

Ez a címmeghatározás arra vonatkozik, hogy egyes emberek hogyan találhatnak el Istenig, a kegyelem megtapasztalásáig, hogy megy végbe az életükbe az a mindent felülíró folyamat, amit istenélménynek, megtérésnek szoktunk nevezni. Azért színes és izgalmas ez a téma, mert azt láthatjuk a Bibliában is, hogy különböző más és más úgynevezett istenélményben volt része Mózesnek, mint Áronnak, Noénak, mint Illésnek, Péternek, mint Pálnak. Másként meséli el ezt fajta megtapasztalását Ady és Dsida Jenő az istenes költészetében. Másként mondják el ugyanazt az élményt, a maiak is Ákos vagy éppen Mező Misi, Gera Zoli vagy Jürgen Klopp, aki minden meccse előtt a kispadon imádkozik az ő Jézusához.