A sorozat befejező részében arra fókuszálunk, hogy a történetben mit tesz, hogyan cselekszik, hogyan viszonyul a szereplőkhöz és az egész eseménysorozathoz Jézus. Isten országában egy fajta valuta van, ami használható, ami ér valamit, amivel tudsz fizetni és ezt úgy hívják: kegyelem elfogadása. És csak egy helyen tudsz valutát váltani, ezt a helyt úgy hívják: Golgota!
Ki kell mondanunk egy fontos talán fájdalmas igazságot, nem mindenki válik alkalmassá a hit elfogadására, a Jézussal való találkozás megélésére. Mert aki csak lájkolni akarja az érte cselekvő, az általa jónak megítélt jézusi cselekedeteket, az igazán soha nem éli át azt, amit Jézus adni kívánna neki. Az ilyen ember olyan gyorsan pörgeti tovább a jézusi profilt. Megmarad a vibe szintjén, ami kizár engem abból az ajándékból, amire a történetbeli asszony rátalált és boldogan ment tovább.
Csak az mondhatja önmagáról, hogy kegyes ember vagyok, aki szereti az Istent és a másik embert. A mai korszellem - és ez alól mi magunk sem vagyunk kivételek-, azt követeli meg az embertől, hogy önmagát szeresse, az önös érdek vezérelje a gondolatait, választásait, döntéseit és a hétköznapjait, hiszen szinte minden megnyilvánulása az életünknek arról szól, hogy nekem jó legyen.
Régóta izgat az a kérdés, hogy a ma elő templomba járó embereknek, mit is jelenthet az, amit így hívunk: kegyesség, hit, Istennel való találkozás lehetősége?
