A Magyar Kultúra Napja alkalmából családi istentiszteletünkre ezúttal általános iskolánk 3. osztályos diákjai készülnek ünnepi műsorral, este 18 órától pedig az alsóörsi katolikus templomban tartunk ökumenikus istentiszteletet, ahol az Alsóörsi Református Kórus is szolgál.
Szeretettel ajánljuk gyülekezetünk figyelmébe németországi buszos kirándulásunkat, melyet Luther nyomában mottóval szervezünk. Az út során Bibliával a kezünkben fedezzük fel a természeti, történelmi és teológiai látnivalókat. Idegenvezetőnk Dr. Horváth Péter, lelki vezetőnk pedig Dr. Kálmán Csaba lesz. Jelentkezni a refegyhaz.alsoors@gmail.com e-mail címen lehet, január 30-áig!
Az ötezer ember megvendégelésének története azon kevés elbeszélések közé tartozik, amelyik mind a négy evangéliumban benne van. Vagyis a jelentősége, üzenete és fontossága óriási. De hát miről is szól ez a történet, mit szeretne megértetni velünk, mi az, amiért mind a négy evangélista beleszerkesztette a maga evangéliumába?
Isten Igéje mélyre hatoló szó és hatalom, ha az ember megnyitja önmagát előtte, ha őszintén kitárja még az elrontott életét is, a keserűségét, a belefáradt és megkeményedett, kétkedő és cinikus lelkét is. Az Ige tud hitet, bizalmat szülni, teremteni az emberben, hogy van még számomra is újra kezdés, mert Jézus Krisztusban mindenki számára van újrakezdet, bármilyen szégyellni való múlt áll mögöttem. Aki eljut ennek az igazságnak a megismerésére, az képes újjászületni és Isten munkatársává lenni mások életében, mert ilyenkor válik igazán hitelessé az életünk.
Róma 8, 31-39. Ezt az Igét liturgiánk szerint a konfirmációs fogadalomtételt követően szoktuk áldásként felolvasni, azzal a szándékkal, hogy megerősítsük a frissen konfirmálókat a hitükben és meggyőződésükben. Végiggondolva az előttünk álló esztendő kihívásait, feladatait és lehetőségeit - már amennyire ez emberileg végiggondolható és előre látható -, 2026-ban nekünk is nagy szükségünk lesz arra, hogy tisztán lássuk, mire is kellene a keresztyén hitünket és meggyőződésünket felépíteni. Mert átélve a tavalyi évet, az világossá válhatott minden gondolkodó ember számára, hogy vannak és lesznek olyan kérdések, problémák, amelyek nem zárultak le a naptéri év utolsó napjával. És amit még feltétlenül tisztán kell látnunk, hogy világunk, korunk mostanság olyan kérdésekbe keveredett bele, amelyek nemcsak az egyén életét fogják meghatározni, nemcsak egy nemzet jövendőjét befolyásolják majd, hanem az emberiség jövőjének globális alakulását fogják döntően meghatározni.
Január elsején három igei üzentet fogalmaztunk meg az előttünk álló évre vonatkozólag. Az első üzenet, amit akkor kérésként és reménységként fogalmaztunk meg: Sámuellel mindig vele volt az Isten. A második, hogy ő Isten Igéjéből semmit sem hagyott beteljesületlenül, vagyis minden, amit Isten neki mondott, az az életében megvalósult igazsággá lett. Végül a harmadik, hogy mindenki meglátta, megtapasztalta Sámuel környezetében azt, hogy ő az Isten emberrévé lett. Ma arra hívlak benneteket, hogy nézzük meg, mik teljesedhettek be ebből a mi elmúlt esztendőkben?
Az év utolsó vasárnapi istentiszteletén egy nagyon különleges igeszakaszt olvastam fel Péter apostol leveléből. És már itt a legelején hadd hívjam fel a figyelmet a szerzőség kérdésének fontosságára. Az irat ihletője Péter apostol, akit Jézus maga hívott el tanítványának és három éven keresztül mindennap együtt volt Jézussal és a legszűkebb tanítványi körhöz tartozott. Ő nemcsak azt a földi Jézust látta, amit a többiek, hanem ő azt a megdicsőült mennyei Jézust is láthatta, akivel majd mi, odaát az örökkévalóságban fogunk találkozni és együtt lenni.
Karácsony másnapi istentiszteletünkön Sándor Levente teológus hallgató hirdette az igét.
Az elmúlt héten Kárpátalján voltunk és adtuk át a kinti óvodásoknak a karácsonyi ajándékokat. Az ünnepség, a közös éneklés és imádkozás után az egyik vezetőnővel külön is beszélgettünk. Arra a kérdésre, hogyan bírják a háborús helyzetet, azt válaszolta: hálaadással és örömmel a szívükben. Hogyan lehetne hálás valaki egy ilyen élethelyzetben, amikor a férje három éve nem lépett ki az utcára, amikor az óvodájában alig van már gyerek, amikor állandóan vészhelyzet van körülötte, szegények, elesettek és reménytelenek? Mert ők kint is azt látják ám, ennek így soha nem lesz vége.
A hó fehérsége, ragyogása, az apró pelyhek zajokat tompító, csendesítő ereje lehetőséget teremtett az adventben, hogy kizárva a világ zaját, figyelmünkkel befelé forduljunk. A karácsony újra hóval kecsegtet, de ha mégis beszürkül minden, keressük elő ezt az emléket magunkban és megkapjuk a képességet, hogy karácsony ünnepe felé közeledve ennek a tisztaságnak a megtapasztalásával áhítsuk és értékeljük a békét.
