Ma azt szeretném, ha megértenénk, hogy abban a lelki életben, ami a hétköznapi harcainkban, gondjaink, feladataink közepette sokszor értelmetlennek látszik, hol találod meg azokat a biztos pontokat, amikre mindig visszaállhatsz, visszatalálhatsz, hogy újult erővel mehess a biztos és kikerülhetetlen célod felé. Milyen kapaszkodók ezek, konkrétan?
Zsoltárok 121:8 – „Megőrizi az Úr indulásodat és megérkezésedet most és mindörökké.” Augusztus 31-én, hétfőn, 18 órai kezdettel tartjuk tanévnyitó istentiszteletünket az alsóörsi református templomban.
Zsidókhoz írott levél 8, 6-12. Jézus Krisztus az, akin keresztül, Isten és az ember között megköttetetik az az újszövetség, amit az újkenyér is jelképez. Mit is jelent az az általunk sokat emlegetett, bár talán kevésbé átérzett és megértett teológiai igazság, hogy Jézus a közbenjáró, Ő a közvetítő Isten és az ember között?
Augusztus 23-án, vasárnap hálaadó úrvacsorás istentiszteletre hívunk Alsóörsön és Lovason.
Lectio: Zsidókhoz írott levél 4,14-5,10. Textus: Zsidó 4, 16. A Bibliaolvasó Kalauz szerint mostanság a Zsidókhoz írott levelet olvashatjuk, amely üzenetének fontosságával még a bibliatudósok szerint is kitűnik a többi apostoli levél közül. Ennek sok oka van, én most csak egyet szeretnék kiemelni és elétek hozni, ami szorosan kapcsolódik a mai témánkhoz: Jézus az Atya által elrendelt és kiválasztott főpap! Ezt a teológiai üzenetet, ma azért nehéz elmagyarázni, mert az emberek szíve, lelke, gondolataik, de sajnos még a közéletünk is tele van egyfajta pejoratív előítélettel a Biblia, az egyház és a papok megítélése kapcsán.
Lectio: János 20, 24-29. Textus: János 20,29. Az elmúlt héten, sokat gondolkoztam azon, miért válhatnak boldogabb emberekké másoknál azok, akik Jézusba vetett élő hittel a szívükben élik le az életüket? Minderre azért kényszerültem rá, - és így visszagondolva hálás is vagyok érte-, mert Édesanyám halála miatt több olyan beszélgetésben volt részem, többen kérdezték meg tőlem, Anyukád ő boldogabb volt, mint mások életében és halálában? Ha igen, akkor miben volt az ő boldogságának titka, forrása, miben élt ő másként, mint a többi hozzá hasonló ember, anya és nagymama.
Lectio: Máté 25, 14-30. Textus: Jelenések 2,10,b. Mit kezdtél a magad életének lehetőségével, a tálentumaiddal, hogyan viszonyultál a gazda megelőlegezett bizalmához? Az is számot fog adni, aki ötöt, kettőt, vagy éppen csak egy tálentumot kapott. Azért fontos ezt meglátnunk, hogy végre elfelejtsük azt a fajta életértelmezést, aminek a hibájába mindig beleesünk, hogy mi mindig másokhoz mérve határozzuk meg a magunk életének, lehetőségeinek a boldogságát. "Légy hű mindhalálig és néked adom az élet koronáját!" Ez az a biztatás, ígéret, amit semmi és senki sem vehet el tőlünk soha, ha bukdácsolva is, de hűségesek maradunk Őhozzá.
Lectio: János 14, 1-6. Textus: János 14,6. Engedjétek meg, hogy ma nagyon személyes hangvételben, – hiszen Édesanyám csütörtökön este adta vissza lelkét teremtő Urának – tegyek bizonyságot arról, mit is jelent ennek az előbb felolvasott jézusi mondatnak az a része, hogy én vagyok az élet? Véleményem szerint ennek az igeversnek ez a legizgalmasabb és legtitokzatosabb része. Azt mondja, én vagyok az élet, de Jézus milyen életre gondol itt? A földi életünkre, amelyik a születésünktől a halálunkig tart vagy az örökéletre, amiről olyan keveset tudunk, igaz sejtjük, reméljük, de akárhányszor az odavezető út kikerülhetetlenségére gondolunk, kivétel nélkül mindenkinek összerándul a gyomra.
Lectio: János 18, 33-38. Pár héttel ezelőtt kezdtük el alapigénknek a magyarázatát, amikor is arra kerestük a válaszokat, hogy mit is jelenthet, mire gondolt Jézus, amikor azt mondta: én vagyok…
Lectio: 46. Zsoltár 1-11. Ha a csendben Isten velünk van, akkor az a csendes közösség, amit vele töltünk el, az nem válhat félelmetessé, lelkünket megemésztővé, mert a csend Istennel soha nem passzív és üres, hanem mindig aktív és előremutató.
