2026. 04. 19. – Kinél van az igazság? – Dr. Kálmán Csaba
Lectio: János 9,13-23. Megdöbbentő látni, hogy kik hogyan reagálták le a vasárnapi választások eredményét, és szeretném hangsúlyozni, hogy itt most nem az a lényeg, hogy ki nyerte meg vagy ki…
Lectio: János 9,13-23. Megdöbbentő látni, hogy kik hogyan reagálták le a vasárnapi választások eredményét, és szeretném hangsúlyozni, hogy itt most nem az a lényeg, hogy ki nyerte meg vagy ki…
ApCsel 2, 1-4;14; 37-38. Ma is elérkeztünk Pünkösd ünnepéhez, amikor is Istennek Szentlelke betöltve Jézus árván maradt akkori tanítványait, új korszakot indított el nemcsak az ő egyéni, személyes életükben, hanem az egyetemes egyház történelmében is. Tudjuk - és nemcsak a Bibliából -, hogy e naptól fogva a keresztyénség, mint vallási közösség, kilép az eddigi kereteiből és már nemcsak egy 12 főből álló belső tanítványi kör belügyeként működik tovább, hanem mint egy nagy hitvalló közösség, aminek eredményeképpen azon a napon 3000 ember megtér és keresztelkedik meg. Az első pünkösd alkalmával egy történelmi jelentőségű pillanat következett be, egy olyan csoda történt, aminek eredménye, hogy 2000 év óta él és létezik, ami akkor ott megszületett: ezt hívjuk ma egyetemes keresztyén anyaszentegyháznak.
Ézsaiás: 43, 1-3. Az Ige szerint ez az ünnep nem csupán egy pillanatnyi megállásra érdemes, hanem sokkal több üzente és jelentősége van, mint mi azt gondolnánk. Egy olyan tőlünk független…
Lectio: János 9,13-34 Az élet, a történelem visszaigazolása, hogy amilyen vermet ásunk a másiknak, mi is olyanba fogunk beleesni egyszer, legközelebb majd minket tipornak el, minket közösítenek ki és fognak pengeélre állítni. És mikor majd elmúlik az eufória, a siker mámora - ahogyan az lenni szokott -, ilyenkor jön a kijózanító valóság és akkor bennünket is úgy sodornak el, mint ahogyan mi tettük annak előtte a másikkal. Az elmúlt héten ott hagytam abba, hogy csak egyetlen egy valaki van, aki még ilyenkor is felfigyel arra, hogy ki az, aki egyedül marad, támogatásra, megerősítésre és gyámolításra szorul.
Az óvoda- és iskolatej program szabályozásáról szóló 19/2021. (V.5.) AM rendeletben (továbbiakban: Rendelet) meghatározott, az óvodai nevelésben részt vevő gyermekek és az általános iskolai tanulók tejtermékkel való ellátásához nyújtott támogatás keretében biztosítandó termékek szállítása a Fenntartó egyes köznevelési intézményei részére a 2026/2027. tanítási évben.
Hogyan lássuk, éljük és értékeljük a holnapot, a jövendőnket Jézus szerint? Még remélem eléggé élénken él bennünk a nagyheti történet epizódjai, amikor is Jézus az egész passió elszenvedése alatt, valami elképesztő - és mondjuk ki-, emberfeletti nyugalommal tekint előre és viseli el az események alakulását. Jézus miért nem aggódik, miért nem esik kétségbe, miből és honnan merít erőt? Ennek a kérdésnek megválaszolása ma többszörösen is aktuális lehet a számunkra, hiszen ma sajnos olyan korszakban élünk, amelyre nem lehet nem aggódva, nem félve tekinteni. És ezt az állításomat akkor is fenntartom, ha a világ, az életünk jelenlegi helyzetét ma persze különösen is, mindenki a maga érdekei szerint próbálja felnagyítani vagy éppen lekicsinyíteni. Ha egy kicsit reálisan is nézünk a világra, hazánkra, a hétköznapokra, akkor láthatjuk: olyan palackokból húztuk ki a képzeletbeli dugókat, amelyek csak úgy maguktól nem fognak többé oda visszamenni. Minden reális ember tudja, hogy nem fog holnaptól helyreállni a béke Közel-Keleten, nem fog egyik napról a másikra megszűnni a háborús fenyegetettség a világban. Nem fognak holnap reggel a kampány végén békejobbot nyújtani itthon egymásnak feszülő ellenfelek, sem az egész országot felperzselő politikai pártok, vagyis az áhított béke, nyugalom, megbocsátás nem fog holnaptól ránk köszönni. De hát akkor mi lehet a megoldás, hol és hogyan lehet azt megtalálni?
A velünk megtörténtek akadályozzák a látásunkat, meghatározzák a gondolatainkat és nem engedik, hogy észrevegyük a valóságot. Egyfajta beszűkült látásra, tudásra, megítélésre korlátozódik az életünk. Ilyenkor kezdünk el kételkedni, mindent és mindenkit ellenségnek látni, mert csak egy dolog tölt el bennünket: a fájdalmas csalódás. Ilyenkor nem értjük az életet, nem értjük az embereket, és ami a legnagyobb baj, nem értjük az Istent sem, csak egy dolog foglalkoztat: a magunk fájdalma és önsajnálata.
Idén a húsvéti ünnepi istentiszteleteken, arra kérdésre szeretném megtalálni az igei válaszokat: hogyan születhet meg bennünk a saját feltámadásunk bizonyossága? Azért fontos kérdés ez, mert ennek az ünnepnek a központi üzenete maga a feltámadás csodája és örömhíre, az a keresztyén tanítás és hitvallás, amely biztosíthat bennünket arról, hogy számunkra is van reménység a halál után.
Számomra a passió történetében az a legmegdöbbentőbb, hogy milyen mélyről fakadó gyűlölettel követeli a nép Pilátustól, hogy feszítsd meg, mert neki el kell pusztulni. Ha ennek a lelkiségnek a gyökerét keressük, akkor találhatunk rá arra, ami Jézus halálának teológiai magyarázata. A bennünk lakozást vett bűn bármit és bárkit képes elpusztítani akkor, ha az kikerül Isten féken tartó kegyelme alól.
Legyen időd felfigyelni Jézus üzeneteire is, hogy legalább te értsd meg, virágvasárnapon miért szamárháton érkezett Jeruzsálembe, miért pálmafaágak kerültek elé és miért nem jogar volt a kezében, s miért nem…