Lectio: János 14, 1-6. Textus: János 14,6. Engedjétek meg, hogy ma nagyon személyes hangvételben, – hiszen Édesanyám csütörtökön este adta vissza lelkét teremtő Urának – tegyek bizonyságot arról, mit is jelent ennek az előbb felolvasott jézusi mondatnak az a része, hogy én vagyok az élet? Véleményem szerint ennek az igeversnek ez a legizgalmasabb és legtitokzatosabb része. Azt mondja, én vagyok az élet, de Jézus milyen életre gondol itt? A földi életünkre, amelyik a születésünktől a halálunkig tart vagy az örökéletre, amiről olyan keveset tudunk, igaz sejtjük, reméljük, de akárhányszor az odavezető út kikerülhetetlenségére gondolunk, kivétel nélkül mindenkinek összerándul a gyomra.
