Nem a mi nagyszerűségünkért, nem a mi odaszánásunkért újítja meg naponta velünk sem az Isten az ő gondviselő kegyelmét, hanem az ígéretéért. Ez az egyetlen, ami alázatban tarthat meg bennünket. Ez a megértés az, ami miatt elkerülhetővé válhat a zúgolódás, a lázadás, a gyorsan felejtés, az élet bőrünkön keresztül való megítélése. Ez az, ami megtarthat és megőrizhet bennünket és hűségessé tehet, akkor is, amikor elfogy a víz és elfogy a tartalék. Ez az, ami hálássá tehet minket a mindennap megújuló mannáért, hogy minden reggel kinyílik a szemünk és felkelhetünk.
