Az örökkévalóság felől csak az tudja értelmezni az önmaga életét, a szenvedéseit, a kikerülhetetlen útjait, aki teljes szívével szereti Jézust. És ha szereti, akkor a legfőbb, a legnagyobb, hogy egyszer majd vele lehet zavartalan közösségben, ott fent, ahol Ő már ott van. És persze úgy van ez, ahogy szoktuk énekelni a 164. dicséretben, nehéz e földtől elszakadnunk, nehéz a szeretteimet hátrahagynunk, de ha benne hiszek, ha hozzá ragaszkodunk, ha benne bízom és szeretem őt, akkor a keserű poharaink nem eltávolítanak Istentől, hanem még sokkal közelebb vihetnek Őhozzá.
