Nem az a nagy dolog, amikor valaki odalép ehhez a perselyhez gazdagon és beledob egy nagyobb összeget - persze ez is jó és fontos -, hanem az a figyelemre méltó, amikor egy szegény, kiszolgáltatott özvegy lép oda úgy, hogy semmi és senki nem kényszeríti erre. A szívében megszületett annak a felismerése, hogy ő mindent Istennek köszönhet, és ezt csak azzal tudja meghálálni, ha mindenét visszaadja Neki.
Próbáljuk meg ma végiggondolni, először is mit köszönhetünk Istennek. Másodszorra vizsgáljuk meg, hogyan látjuk és értékeljük az életünket! Hogy legyen viszonyítási alapunk, gondoljunk erre az özvegyasszonyra vagy egy olyan valakire, aki nálunk sokkal nyomorultabb helyzetben él. Gondoljuk végig, kitől kaptuk az anyagi jólétünket, az egészségünket, hogy élnek a szeretteink és mi is élhetünk még. És ha mindezt végiggondoltuk, akkor kezdjünk el azon gondolkodni, de ez egy külön istentisztelet témája lesz, mit kéne nekünk mindezekből visszaadni Istennek?
Keressétek az Isten igazságát! Miért fontos ez? Mert Isten igazsága másként látja és értékeli a mi kis életünket, annak minden baját, nyűgét, kérdését, mint mi! Azért fontos ez, mert Isten igazsága független a pillanatnyi percektől, érzésektől, a világ és önmagunk állapotától. Ez az igazság az, ami még mindig hordozza és megtartja ezt a világot és benne az embert is. Nem véletlen, hogy ez a szakasz úgy kezdődik: Isten gondviselése! Ez a gondviselő igazság az, amely sokszor megmentette a világot a pusztulástól, ami megmentet minket is.
Az életünkben akkor történhet meg a döntő változás, amikor a hit, az Istennel való kapcsolatunk a kötelező, kipipálandó, teljesítendő penzum helyett egy csodálatos lehetőséggé válik. Vagyis az Istennel jóban lenni már nem egyfajta muszáj lesz az életünkben, hanem egy csodálatos, szeretetkapcsolatnak a lehetősége.
A magunk helyén, ahová Isten állított bennünket, világító lámpásként kellene élnünk! El kell kezdenünk mindennapokban hitvalló emberként funkcionálni, fel kell vállalnunk szavainkkal és tetteinkkel a Jézus Krisztusba vetett hitünket, mert a keresztyénség a hétköznapok vallása, így hát azt a munkahelyünkön, a barátaink között kell megélnünk és nem csak a templomban.
Gondolj Péterre, akit még az árulásában is megtartott az az Ige, amit róla Jézus kijelentett. Gondolj a vakon születettre, aki még vakon indult le a Siloámhoz, ám mire visszatért már látott. Gondolj a parázna asszonyra, aki a szégyenével, az emberek bélyegével érkezett Jézus elé és bűntelenül mehetett onnan tovább, mert élt benne Jézus szava az Ige! De gondolj azokra is, akiknek a gőgös szíve nem engedte, hogy bennünk az Ige életre keljen. Gondolj Simon farizeusra, Júdásra, gondolj a Jézussal vitázó farizeusokra, akik még most is abban a tévhitben élnek, hogy Isten még mindig nem küldte el nekik a megváltás lehetőségét, mert nem látták meg, nem engedték a szívükbe az Isten Igéjét, Jézust.
Ahogyan Isten Ábrahámot előre felkészítette a nagy erőpróbára, úgy bennünket is fel fog a magunk útjára készíteni. Mert – és itt a legnagyobb hasonlóság Ábrahám és köztünk – egyszer mindenkinek véget ér e földi útja és ott csak egy dolog fog megtartani bennünket, a feltétel nélküli hit és bizalom Istenben és az Ő rólunk kijelentett szava. Az a jézusi mondat, kijelentés lesz a vízválasztó, ami az alapigénk: Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: jöjjetek Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll a számotokra a világ kezdete óta.”
Figyeljétek meg, akkor van baj, amikor nem tudunk egy lelkűvé válni egymással, ilyenkor feszülünk egymással szembe és kezdjük el, akár még a szeretteinket is támadni, ellenséget látni benne. Ezt kellene végre megtanulnunk, hogy nem a közös vágy elérése, nem az azonos érdek, nem az emberi ígéret az, ami összeköthet bennünket, hanem az egylelkűség, az Isten Szentlelkének ajándéka.
A Kárpát-medencei Református Általános Iskolák X. találkozójának záró istentisztelete. Igét hirdet: Dr. Steinbach József püspök.
A sorozat befejező részében arra fókuszálunk, hogy a történetben mit tesz, hogyan cselekszik, hogyan viszonyul a szereplőkhöz és az egész eseménysorozathoz Jézus. Isten országában egy fajta valuta van, ami használható, ami ér valamit, amivel tudsz fizetni és ezt úgy hívják: kegyelem elfogadása. És csak egy helyen tudsz valutát váltani, ezt a helyt úgy hívják: Golgota!
