Arról szeretnék bizonyságot tenni a felolvasott ige alapján, hogy én milyennek látom és tapasztalom az Atya szívét. Hogyan szeret bennünket, miért így szeret minket, mit miért cselekszik úgy, ahogyan sokszor tesz, mit is jelent az a megfogalmazása zsoltárosnak, hogyan értendő: „A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” 103. Zsolt 13.
A régi elmúlik és újjá lesz minden az ige szerint, mert el kell múlnia mindannak, amit a bűn már megfertőzött ebben a világban. Ez egy olyan axióma, ami a mi emberi életünktől teljesen függetlenül egyszer be fog következni, csak az ideje a kérdés. Mégis azt látom, tapasztalom, hogy úgy kezeljük legtöbbször ezt a kérdést, mintha nem lenne és nem tudnánk róla.
Jézus gyermekei ott lesznek majd, ahol ő is van! Ez egy óriási reménysége az életünknek, hogy nem egy temetőben záródik le a magunk kis élete, hanem folytatódhat egy másik minőségben, egy másik helyen. Ám odaát különbség lesz az élethelyszínek között, van tehát a menny és a pokol.
Mikor lesz vége a háborúknak, az éhínségnek, annak a sok égbe kiáltó gonoszágnak, amire az ember képes ezen a földön? És ami talán a legizgalmasabb, mikor lesz vége az én életemnek? Mindannyiunkat érintenek, foglalkoztatnak ezek a kérdések még akkor is, ha leginkább kerüljük ezt a témát, nem szeretünk ezekkel foglalkozni.
Ajándék az élet, a haza, a nemzet, a család, a kenyér az asztalon! Ajándék Isten hűsége és szövetsége, amit kötött Szent Istvánnal és megtartott azóta is, minden veszedelem, emberi gyarlóság és bűn ellenére, mert amikor elengedhetett volna, akkor sem tette azt, hanem még erősebben magához húzott bennünket. És mindezt azért tette így, mert egyszer megígérte, mert szeret bennünket és nekünk ilyenkor abban kell megerősíteni önmagunkat, hogy mi is készek vagyunk érte tenni és cselekedni, önmagunkéból felajánlani, hogy éltethessen másokat is rajtunk keresztül. Mert bármit mondanak mások, ez a közösség, ez a család, a nemzet lényege: közös sors, közös múlt jelen és jövendő, amelyet Isten kezéből kérünk el.
Jézus megérint, hogy helyreállíthassa közted és az Atya közötti közvetlen kapcsolatot, mert ez az igazi gyógyulása és megoldása az életednek. Ezt értették meg ezek a vak emberek és ezért tudtak ilyen mély hitvallást tenni Jézusról, aminek meg is lett az eredménye.
Úgy szolgálj, mint ahogyan Jézus is, nem megalázottan, hanem olyan szívvel és lélekkel, ne legyen olyan mélység, ahova te a másikért ne hajolnál le. Ne legyen olyan koszos a másik lába, hogy te azt ne mosnád meg! Legyél képes az önmagad életéről, hasznáról, ha kell, lemondani, a másikért, a közösségedért, a gyülekezetedért, alárendelni önmagadat nekik!
Ma is szabadulnak meg drogosok, ma is születnek újjá emberek, ma is érint meg sokakat Jézus gyógyító hatalma, csak utána ezek az emberek, nem tesznek úgy, mint a történetbeli vakok:…
Hogyan születhet újjá az ember? Boncolgassuk, mit értett meg Pál a Jézussal folytatott párbeszédben, hogyan ment benne végbe ez az egész folyamat. Jézus azt mondja neki: miért üldözöl engem? Ez az első kérdés. A második, hogy Pálban megszületik egy felismerés? A harmadik, amiről egyáltalán nem is beszélt az igehirdető: Pál mit cselekszik e beszélgetés után? Ezt a három kérdést szeretném egy kicsit részletesebben is kibontani, mert így válhat érthetővé a mi számunkra is Pál megtérésének titka és csodája.
Imádságok a Bibliában. Vasasárnapi táborzáró istentisztelet.
