Naámán mint jó katona és stratéga rájött, ha hagyja magát vezetni, akkor közelebb kerülhet a megoldáshoz. Ám ehhez az kell, hogy miközben én ezt átélem, egyidejűleg Isten is kezdjen el értem munkálkodni. Hogyan mehet végbe ez a megtisztulás bennem? Naámán a gyógyulás útján 3.
Az elmúlt alkalommal egy izgalmas embernek az életútját kezdtük el követni, akiről azt írta a Szentírás: erős, hős ember volt, de bélpoklos lett. Arám hadseregének főparancsnoka Naámán egy reggel arra ébredt, hogy a testén megjelentek a halálos kór jegyei. Megtörténhet ez velem is? – tettük fel a kérdést, és egyértelműen oda kellett eljutnunk, hogy igen ez a régi történet akár velünk is megtörténhet szinte szóról szóra is. Ma egy másik aspektusból szeretném ezt a történetet megvilágítani: miért pont velem történik meg mindez? Miért nem másokkal, a kevésbé vitéz, erős és megbecsült emberekkel. Ilyenkor egy pillanat alatt morális kérdést csinálunk ebből a helyzetből, miért nem olyannal történik meg mindez, aki megérdemli. Miért pont Naámán, miért pont én?Naámán gyógyulásának útja 2.
Ki is volt ez a Naámán? Tekintélyes, tisztességes ember, akit mindenki tisztelt és szeret, még a rabszolgája is aggódva keresi annak a megoldását, hogy gyógyulhatna meg betegségéből, ez azért sok mindent elárul róla. Naámán története alapvető emberi érzésekről beszél, olyan dolgokat fed fel előttünk, amiben mi is élünk, bármikor mi is belekerülhetünk. Jól megy az életem, erős vagyok, sikeres talán sok mindet elértem, amiért tisztelnek, sokan szeretnek, ám egy reggel azt veszem észre magamon, hogy valami megváltozik és mindaz ami eddig volt, amire oly büszke voltam, amit szerettem, amiért dolgoztam és küzdöttem, minden megváltozik. Velem ez megtörténhet? Mit tehetünk ezzel az érzéssel, élethelyzettel? Mit tett Naámán, hogyan indult el a gyógyulás útjára?
Arról szeretnék bizonyságot tenni a felolvasott ige alapján, hogy én milyennek látom és tapasztalom az Atya szívét. Hogyan szeret bennünket, miért így szeret minket, mit miért cselekszik úgy, ahogyan sokszor tesz, mit is jelent az a megfogalmazása zsoltárosnak, hogyan értendő: „A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” 103. Zsolt 13.
A régi elmúlik és újjá lesz minden az ige szerint, mert el kell múlnia mindannak, amit a bűn már megfertőzött ebben a világban. Ez egy olyan axióma, ami a mi emberi életünktől teljesen függetlenül egyszer be fog következni, csak az ideje a kérdés. Mégis azt látom, tapasztalom, hogy úgy kezeljük legtöbbször ezt a kérdést, mintha nem lenne és nem tudnánk róla.
Jézus gyermekei ott lesznek majd, ahol ő is van! Ez egy óriási reménysége az életünknek, hogy nem egy temetőben záródik le a magunk kis élete, hanem folytatódhat egy másik minőségben, egy másik helyen. Ám odaát különbség lesz az élethelyszínek között, van tehát a menny és a pokol.
Mikor lesz vége a háborúknak, az éhínségnek, annak a sok égbe kiáltó gonoszágnak, amire az ember képes ezen a földön? És ami talán a legizgalmasabb, mikor lesz vége az én életemnek? Mindannyiunkat érintenek, foglalkoztatnak ezek a kérdések még akkor is, ha leginkább kerüljük ezt a témát, nem szeretünk ezekkel foglalkozni.
Ajándék az élet, a haza, a nemzet, a család, a kenyér az asztalon! Ajándék Isten hűsége és szövetsége, amit kötött Szent Istvánnal és megtartott azóta is, minden veszedelem, emberi gyarlóság és bűn ellenére, mert amikor elengedhetett volna, akkor sem tette azt, hanem még erősebben magához húzott bennünket. És mindezt azért tette így, mert egyszer megígérte, mert szeret bennünket és nekünk ilyenkor abban kell megerősíteni önmagunkat, hogy mi is készek vagyunk érte tenni és cselekedni, önmagunkéból felajánlani, hogy éltethessen másokat is rajtunk keresztül. Mert bármit mondanak mások, ez a közösség, ez a család, a nemzet lényege: közös sors, közös múlt jelen és jövendő, amelyet Isten kezéből kérünk el.
Jézus megérint, hogy helyreállíthassa közted és az Atya közötti közvetlen kapcsolatot, mert ez az igazi gyógyulása és megoldása az életednek. Ezt értették meg ezek a vak emberek és ezért tudtak ilyen mély hitvallást tenni Jézusról, aminek meg is lett az eredménye.
Úgy szolgálj, mint ahogyan Jézus is, nem megalázottan, hanem olyan szívvel és lélekkel, ne legyen olyan mélység, ahova te a másikért ne hajolnál le. Ne legyen olyan koszos a másik lába, hogy te azt ne mosnád meg! Legyél képes az önmagad életéről, hasznáról, ha kell, lemondani, a másikért, a közösségedért, a gyülekezetedért, alárendelni önmagadat nekik!
